Sárgabarackból főzöm a legnagyobb mennyiség lekvárt, mivel nagyon sok süteményhez kell ( linzer, zserbó, mézes krémes ...), de még így is alig tart ki a következő főzésig.Tulajdonképpen minden gyümölcsből hasonlóan főzöm a lekvárt/dzsemet, ezt is ugyanúgy mint például az eperdzsemet, csak természetesen először kimagozom és félbeszedem a sárgabarackot. A héját nem szoktam lehúzni, leforrázni, mint annak idején a nagymamám, és régebben anyukám is csinálta, mert amióta feltalálták a botmixert 😉, azóta bizony én minden lekvárt/dzsemet ezzel pürésítek, amennyire szeretném, ha dzsem akkor csak kevésbé, hogy maradjanak benne nagyobb darabok is, ha egy selymesebb lekvárt szeretnék, mint most is, akkor teljesen elturmixolom a héjával együtt. Az alapos megmosás és magozás közben a hibás részeket, foltokat kivágom, illetve ott lehámozom a héját is. Ha süteménybe akarjuk eltenni, akkor érdemes sűrítő nélkül, hagyományos módon főzni, hosszú ideig kevergetve, amíg a kívánt sűrűséget el nem éri, különben a süteményekből hő hatására a zselésítő elfolyósodik. Én általában természetes zselésítővel, gyümölcspektinnel készítem, mert törekszem a cukortakarékosságra, illetve semmilyen tartósítószert nem használok hozzá.
Hozzávalók 1 kg gyümölcsre számolva:
1 kg sárgabarack (mag nélkül tisztán mérve)
20-25 dkg kristálycukor (ízlés szerint, illetve a gyümölcs édessége szerint lehet több-kevesebb)
12 g pektin (ha egész sűrűre szeretnénk 18 g)*
1 kk. citromsav
A sárgabarackot jól megmossuk, a hibás részeket kivágjuk, kimagozzuk, felezzük és rászórjuk a kristálycukrot, amiből keveset félreteszünk a pektinhez, jól elkeverjük benne, mert csak így hozzáadva nem lesz csomós. Pár órát (de lehet letakarva akár egy éjszakát is) állni hagyjuk, hogy levet eresszen és kissé megpuhuljon, majd főzés előtt botmixerrel pürésítjük. Nagyobb mennyiséget előbb főzzük meg kicsit a cukorral, és csak utána turmixoljuk, nehogy tönkremenjen a botmixer. Forrástól számítva 15-20 percet főzzük, majd a kristálycukorral elkevert pektint is hozzáadjuk, és még ezzel is pár percig főzzük. Még forrón, tisztára mosott és kiszárított, steril üvegekbe töltjük, és rögtön fejre állítjuk 5 percre, így tartósítjuk, hogy kiszorítjuk az esetleg benne maradt levegőt és a forró lekvár így sterilizálja a kupakot is. A lapkák alá egy réteg fóliát is szoktam tenni a biztonság kedvéért, de új lapkák esetén ezt nem muszáj. Ezután mehet a száraz dunsztba, ami azt jelenti, hogy egy kosarat/dobozt kibélelünk egy vastag pléddel, belerakjuk a még forró üvegeket és jól bebugyoláljuk őket, hogy minél lassabban hűljenek ki, így megtisztíthatjuk a romlást okozó mikroorganizmusoktól.
A házi lekvárnak, nincsen párja, megéri a fáradozást! 😊
* Ha Dzsemfix-el készítitek, akkor én a 3:1cukortakarékos fajtát szoktam használni, viszont jóval kevesebbet teszek, mint az ajánlás. A gyümölcs sűrűségétől teszem függővé, általában 2-2,5 kg gyümölcshöz számolok 1 tasakkal.
