A kedvenc olasz kekszemet próbáltam elkészíteni, házi és ch csökkentett változatban. Ötvös Zsuzsinál találtam egy jó kis omlós tésztás receptet, amiből csak a cukrot cseréltem fel negyedannyi édesítőre, és a lisztet teljes kiőrlésűre. A töltelékek/ lekvárok nálam cukor hozzáadása nélkül készültek, a szilvalekvárba soha nem teszek, a fügelekvárt pedig általában körtével szoktam dúsítani, és így elég édes lesz. A töltelékhez sűrű lekvár szükséges, hogy ne folyjon ki, ha kicsit hígabb a lekvárunk, akkor addig kell forralni, míg be nem sűrűsödik. Az eredeti recept mennyiségét írom le, de érdemes mindjárt dupla adagot készíteni, mert hamar fogy!😁Dobozban eltéve, sokáig eláll, és finom kísérője teának, kávénak.
Hozzávalók: ( kb. 40 db-hoz)
160g hideg vaj
240g teljes kiőrlésű búzaliszt
60g darált dió
20g 1:4 DW negyedannyi édesítő ( porrá őrölve)
1 csipet só
1 kk. sütőpor
fél kk. őrölt fahéj
1 egész tojás
Töltelékhez:
kb. 100g sűrű fügelekvár
kb. 100g sűrű szilvalekvár
Elkészítés:
A hideg vajat a liszttel összemorzsoljuk, ehhez adjuk a többi száraz hozzávalót, végül a tojással gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Fóliába csomagolva 2 órára a hűtőbe tesszük. Addig előkészítjük a lekvárokat, ha szükséges kicsit összeforraljuk, besűrítjük.
A lehűlt omlós tésztát 2 felé osztjuk és egyenként téglalap alakúra nyújtjuk, kb. A4-es lap nagyságra. Hosszában ketté vágjuk, és középre halmozzuk egy csíkban végig a lekvárt, majd két oldalról ráhajtjuk a széleket, és mint egy palacsintát megfordítjuk, és 3 cm-es darabokra vágjuk. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 13 perc alatt megsütjük. Mindenkinek más a sütője, ezért szoktam kb. mondani, mert figyelni kell, amikor kezd barnulni a széle, akkor már kész van. A sütőlapon hagyjuk kihűlni, és jól záródó dobozban tároljuk.
Jó étvágyat hozzá! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése